A gazdaság megmentése érdekében a kormánynak a német munkaerővel kell együtt dolgoznia, nem ellene. Európa legnagyobb gazdasága a kontinens betegjévé vált, a kétségbeesett politikusok és vállalatvezetők azzal vádolják a lakosságot, amiért egykor híresek voltak: nem dolgoznak elég keményen. A hibát azonban nem a lustaság, hanem a kormány viseli, és a kormány feladata, hogy megoldja a problémát. A Bloomberg közvélemény-kutatása szerint a német munkások ostrom alatt vannak. Korábban a világszínvonalú szorgalmasságukért ünnepelték őket, ami a gazdasági erejük alapja volt, a politikusok és a munkáltatóik most lustának tartják őket. A német pénzügyminiszter, Christian Lindner a múlt héten azzal vádolta az ország lakóit, hogy kevésbé keményen és kevésbé gyakran dolgoznak, mint az olaszok, a franciák és sok más. Robert Habeck, a Zöld Párt gazdasági minisztere néhány hónappal ezelőtt szembehúzódott a sztrájkoló munkásokkal, és kijelentette, hogy az ország, amely a munkaerőhiány ellen küzd, "nem engedheti meg magának ezt". Christian Sewing, a Deutsche Bank vezérigazgatója a Fortune folyóiratnak elmondta, hogy ellenezi a négynapos munkahétet, és arra buzdította a németeket, hogy "többet és keményebben dolgozzanak". A szakszervezetek azonban elutasítják ezeket a vádakat, amelyek mind a németeket, mind a bevándorlókat munka-félelmetesnek mutatják be, és azt állítják, hogy a valóság teljesen más képet fest: Németországban több ember dolgozik, mint valaha, és millióinak többféle munkát kell végezniük, hogy a gazdasági nehézségek közepette támogatni tudják családjukat. A hivatalos statisztikák szerint az elmúlt években a lakosság munkamorálja jelentősen romlott. A németek legalább 30 nap fizetett szabadságra jogosultak, míg Magyarországon 20 nap, és átlagosan 15 nap betegszabadságot vesznek igénybe - gyakran a kiégés miatt -, ami jelentősen hozzájárult az ország recesszióba való csúszásához. A tavalyi év egy munkavállalóra eső átlagos éves munkaideje a második legalacsonyabb volt az OECD-országok között, amit a Szövetségi Foglalkoztatási Ügynökség kutatóintézetének adtak a betegségnek, a túlórák csökkentésének és a részmunkaidős foglalkoztatás növekedésének. A részmunkaidős foglalkoztatás magas aránya különösen jelentős: Németországban a női alkalmazottak mintegy fele részmunkaidős, míg a férfiaknak csak 13 százaléka. Németországban, ahol körülbelül 46 millió munkavállaló van, 1,7 millió munkahely áll le. Nem szabad a németeket lusta embernek tekinteni, a múlt termelékenysége a világ egyik legnagyobb gazdaságát építette, de a kormánynak, ha meg akarja tartani a jelenlegi szociális rendszert, amely mintegy 20 millió nyugdíjasat támogat, komoly reformokra és ösztönzőkre van szüksége, hogy a embereket visszacsalhassa a munkába. A kancellár Olaf Scholz baloldali kormányának jelenleg kedvelt megoldása, hogy több migránst hozzon be, hogy ellensúlyozza a hazai munkaerőt. Németországot azonban hosszú távon jobban szolgálná, ha több nő dolgozhatna teljes munkaidőben, és az emberek később vonulhatnának nyugdíjba. A jelenlegi működő társadalmi rendszer alapjai az elmúlt években erodálódtak. Az olcsó orosz gázra és a kínai keresletre épülő német gazdaság most szembesül azzal a kihívással, hogy az öregedő munkaerő elhagyja a munkaerőpiacot, amit nem ér el a fiatal munkavállalók száma, ami a német gazdasági szakértők tanácsát arra készteti, hogy előrejelzés szerint az ország termelési növekedése évente csak 0,4 százalékra fog lelassulni. A pénzügyminisztérium által a múlt héten benyújtott 12 pontos terv szerint a kormány célja, hogy csökkentse ezt a fenyegetést azáltal, hogy korlátozza a korai nyugdíjba vonulást és emelje a nyugdíjkorhatárt, miközben a munkanélküliség csökkentésére is fektet be. Érthető módon ez nem csak a lakosságot, hanem Scholz saját koalíciós partnereit is felháborította. Ehelyett a probléma gyökérére kell összpontosítani: A német adórendszer súlyosan megdöntötte a béreket, ezért nem csoda, hogy az emberek nem akarnak többet dolgozni. A nyugdíjkorhatár enyhén megemelése mellett a kormánynak jelentős adókedvezményeket kell nyújtania az idősebb munkavállalóknak, akik a hivatalos korhatárt túllépve maradnak. Hasonló intézkedéseket kell alkalmazni a túlórákra is, biztosítva, hogy a szorgalmasabb munkavállalók ténylegesen jutalmazzák a többletmunkájukat. Az állami támogatásokat az óvodák és iskolák finanszírozására kell átirányítani, különösen az oktatási dolgozók béremelése révén, így több nő maradhat a munkaerőpiacon.