Azonban még ilyen balul eső események esetén is a stratégia példás lehetett volna, de nem volt. Az NGM saját kezelt a dokumentumot, ami egy kicsit különös. A stratégia bemutatására tartott sajtótájékoztatón Nagy Márton egy 140 oldalas háttérvizsgálatot emlegetett, amelyet nem tettek közzé, csak egy 20 oldalas tömörített változatot, amelyet később adnak ki. Végül egy 29 oldalas dokumentum bukkant fel, de nem találták meg a minisztérium honlapján; ehelyett több megyei kamrában és a Tejtermék Tanács honlapján, valamint egy PowerPoint-előadásban jelent meg, amelyet az NGM LinkedIn oldalára töltöttek fel. Következésképpen mindkettőt nyilvánosságra hoztunk. A tartalom, függetlenül attól, hogy az ember mennyire kívánja kizárólag a lényegi kérdésekre összpontosítani, számos pontban hibás. A magyar versenyképességi stratégia célkitűzése, hogy olyan gyakorlati cselekvési tervet terjesszen elő, amely 2030-ig növeli Magyarország versenyképességét, és látható és jelentős javulást eredményez a termelékenység és a versenyképesség mutatóiban, vagy a versenyképességi stratégia négy pilléren alapul: hazafiság, technológia, fenntarthatóság és ellátásbiztonság, különös tekintettel a mesterséges intelligencia terjesztésére a vállalati szektorban és egy fejlett elektromobilitási ökoszisztéma létrehozására. Az adat vizualizálási erőfeszítései ugyanolyan zavarba ejtőek. Megismétli a régi ígéretet, miszerint 2030-ra elérjük az EU fejlesztési szintjének 90%-át egy egyszerűsített módszerrel: egy grafikonon egy egyenes csíkos vonalat rajzolunk a jelenlegi helyzetből a 2030-as célhoz. Az ilyen vizuális egyszerűsítések, amelyek más magyar pénzügyi intézmények által alkalmazott módszereket emlékeztetnek, nem adnak bizalmat, különösen akkor, ha a későbbi adatok nem felelnek meg ezeknek a prognózisoknak. A grafikon rangsorolása a 2009-hez képest Magyarország helyzetének csökkenését mutatja annak ellenére, hogy a termelékenység javítása elengedhetetlen a versenyképesség növeléséhez. A stratégia gazdasági szempontjait formális kritikákon túlmenően a kezdeti ötlet ígéretes: a vállalati vezetőknek közvetlenül fel kell kérdezniük, hogy mi a szükségük egy versenyképesebb magyar gazdaságra. A 1243 vállalatot megkereső felmérés, hogy mit igényelnek a versenyképesség növelése érdekében, számos konkrét igényre vezet, mint például csökkentett adminisztráció, elegendő, megfizethető zöld energia, szakképzett munkaerő, fejlett logisztikai szolgáltatások, hatékonyabb állami támogatási politikák és segítség a nemzetközi terjeszkedéshez. Azonban amikor a szükségletek konkrét cselekvési tervbe való átültetésére kerül sor, a stratégia homályossá válik, és tele van széleskörű fejlesztési célokkal és váratlan, pontos számokkal, amelyek látszólag véletlenszerűen kerülnek össze. A stratégiai célok között vannak olyanok, amelyek feltárják a kormány közeljövőbeli elképzeléseit. Az oktatás biztosításáról szóló egyik kijelentés, amely az ipar igényeinek megfelel az alapfokú és a felsőfokú oktatás szintje között, egyértelműen azt mutatja, hogy továbbra is elsőbbséget élvez az oktatás alárendelése az ipar igényeinek. A stratégia elismeri, hogy a technológiai fejlődés egymillió munkahelyet veszélyeztet, de célja, hogy ezt a konkrét cselekvési tervek nélkül lehetőségekké alakítsa a magasabb fizetésű új szerepkörökre. A Bizottság úgy véli, hogy a Bizottságnak a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által a Bizottsághoz benyújtott, a Bizottság által benyújtott, Az azonban nyugtalanítóan megjegyzi, hogy az olcsó képzett munkaerő az autóipar növekedésének támogató tényezője. Az élelmiszer-ipart illetően a stratégia kulcsfontosságú feladatként említi a hazai piac revitalizálását, a magyar élelmiszer-láncok beszállítóinak helyzetének javítását, valamint a saját márka-termékek szabályozását, bár részletes tervek nélkül. A stratégia még kevésbé konkrét az informatikai és kommunikációs ágazat, a vegyi, fém- és műanyagipar, illetve a gyógyszergyártás tekintetében, és általános támogatási intézkedésekre utal, mint például a hazafias beszerzési politikák, a startup ökoszisztéma fejlesztése és a magyar beszállítók támogatása a nemzetközi vállalati ügyletekben. A kreatív iparág számára a stratégia ambiciózusan azt álmodja, hogy Magyarországot a vezető kreatív iparág központjává teszi Közép-Európában, figyelemre méltó növekedést tervez olyan területeken, mint a divat, a bútorok és a márka dizájn, azzal, hogy tervezi, hogy 2030-ig három világszerte elismert magyar márkát épít. A nagyratörő célok finanszírozásának kritikus kérdésével foglalkozva az NGM javasolja, hogy az EU-alapokra törekedjenek, hasonlóan a 2010-es években Magyarország gazdasági növekedését ösztönző stratégiához, ugyanakkor megemlíti a célzott hazai költségvetési forrásokra való potenciális szükségletet, ha az EU-alapok késedelmesek vagy nem elegendőek.