A külföldön élő magyarok száma jelenleg 770 000 fő, ami munkaerőpiaci szempontból jelentős munkaerő-tartalékot jelent a gazdaság számára. Ezeknek az embereknek a hazatérése nemcsak enyhíti a munkaerőpiaci feszültségeket, hanem más nemzeti gazdasági előnyöket is eredményez. A Balance Intézet és a VOSZ (Völgy vállalkozói és munkaadói szövetsége) közös kutatásaik eredményeként olyan politikai ajánlások csomagját állították össze, amely segíthet a külföldön dolgozó magyarok egy részének hazatérésében. Jelenleg sem a magyar kormány, sem más hasonló helyzetben lévő uniós ország nem rendelkezik egységes programmal, amely megkönnyíti külföldön dolgozó állampolgáraik hazatérését. A VOSZ kutatásának célja egyensúly fenntartása volt a kivándorlás és a visszatérő migráció között, mivel jelenleg közel annyi ember hagyja el az országot évente, mint amennyi visszatér, mondta Attila Gazsi a jelentés bemutatására tartott sajtótájékoztatón. A VOSZ alelnöke szerint a migráció előnyökkel jár, mivel a fiatalok külföldre mennek tanulni és dolgozni, és ha később hazatérnek (ha egyáltalán visszatérnek), a gazdaság hasznot húzhat a megszerzett tudásból. Egy megfelelő kormányzati programmal úgy vélik, hogy a külföldön élő magyarok mintegy 10 százalékát a VOSZ-nak lehetne elérni. A kormánynak nehéz feladatot kell megválaszolnia, hogy vonzza vissza a külföldről érkező magyar munkavállalókat, mivel a kivándorlás okait, amelyeket személyes interjúkban említett, a magyar munkavállalók nem tudták megmondani. Ezek a problémák mérgezik a mindennapi életet Magyarországon, és a jelenlegi kormány és a politikai rendszer a fő hibás. Így amíg ezek a kérdések megoldódnak, nehéz visszaszállítani a magyarokat, vagy növelni a visszatérők számát. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a helyzet nem reménytelen. A Balance Institute kutatásai és az ENSZ adatain alapuló becslései szerint az 1990-es rezsimváltás idején mintegy 400 000 magyar élt külföldön, amely szám 2023-ra 770 000-re emelkedett. Jelenleg, Ezt mondta Ákos Kozák, a Balance Institute társalapítója. A legnépszerűbb országok a foglalkoztatás szempontjából Németország, 220 000 magyarral, majd Ausztria és az Egyesült Királyság, mindegyikük 80 000-rel. A munkavállalók visszatérését azzal a ténnyel bonyolítja, hogy a többségük (72 százalék) jól érzi magát új országában, akár munkavállalóként, akár állampolgárként. A kutatók azt találták, hogy az idősebb munkavállalókat, akiket nem köt a gyermekeik a választott országukhoz, sikeresen visszacsábíthatnak hazájukba, ha lehetőségeket látnak arra, hogy Magyarországon dolgozzanak és elősegítsék karrierjüket. A kutató cég trendelemzése szerint a jelenlegi 770.000-es szám a következő öt évben 750.000-re fog csökkenni, de hogy ez megtörténjen, a kutatók számos ajánlást tettek a kormánynak. A külföldön élő emberek mintegy egyötöde nem gondol arra, hogy hamarosan hazatérjen, ha egyáltalán, de mintegy 15-17 százalékuk tervezi vagy fontolgatja, hogy a következő 5-10 évben visszatérjen. Pénzügyi ösztönzők is szükségesek lesznek, mivel ez az egyik fő oka annak, hogy a magyarok külföldön dolgoznak. A Balance Institute felmérése szerint, Csak azok között, akik fontolgatják az ilyen lépést. A javaslatok magukban foglalják az egyszeri visszatérési vagy bérkiegészítő támogatást a külföldön hiányzó szakmákban magyarokat foglalkoztató vállalatok számára, feltéve, hogy ezek az egyének vállalják, hogy meghatározott ideig Magyarországon dolgoznak. Az államnak adózási ösztönzőkkel is ösztönöznie kell a hazatérő magyar munkavállalók foglalkoztatását a hazai kkv-k számára, javasolja a Balance Institute. A szakértők azt javasolják, hogy a hatékony kommunikáció érdekében a visszatérési programokba bevonják a fő célországokban élő magyar közösségek szervezeteit és társulásait. A kormány visszahívási közleménye nem általános országképes kampányok helyett a külföldön dolgozó magyarok igényeire kell jelentősen reagálnia. Ez nem lenne pazarló kiadások, mivel a kutatók becslése szerint a munkavállaló korú állampolgárok 10 százalékának visszatérése, akik munka céljából vándoroltak ki 2028-ra, négy év alatt 0,020,12 százalékpontos GDP-növekedést eredményezhet, és a 25 százalékos visszatérés 0,050,3 százalékpontos GDP-növekedést eredményezhet. A magyar munkaerőpiac átalakulása: Magyarország elveszíti nemzetközi versenyképességét, és még hazai szinten sem mindig a legversenyképesebb, ami a külföldi munkavállalók foglalkoztatásához vezet a magyar iparban. A elkerülhetetlen bérkonvergencia összhangban állhat a termelékenység növekedésével a magyar gazdaságban. A munka szerepe a 21. században egyre fontosabbá válik, amint azt Csaba László, a CEU közgazdásza és professzora a Magyar Gazdasági Szövetség munkaerőpiaci konferenciáján jelezte. Azonban várhatóan egyre kevesebb ember lesz minőségi munkahelyben, és sokan elégedettek lesznek az alacsony vagy rossz minőségű munkahelyekkel. Ez a változás szükségessé teszi a magyar munkaerőpiacon bekövetkező változásokat, mivel a szellemi és a kézi munka szerepe, amely az elmúlt 2-3 évtizedben domináns volt a gazdaságban, csökkenni fog. Ez a folyamat már folyamatban van, az elmúlt évtizedben mintegy 1 millió munkavállaló lépett a munkaerőpiacra, bár az általuk generált nemzeti jövedelem változatlan marad, ami a gazdasági és a munka termelékenységének csökkenését mutatja Magyarországon. Ez kérdéseket vet fel az egyre növekvő munkaerőre alapozva az életszínvonal javulásának fenntarthatóságával kapcsolatban. A munkaerőpiac változásokon fog keresztülmenni, miközben a reálbérek szintje emelkedik, ideális esetben a termelékenység növekedésével. A külföldi vállalatok regionális jelenléte elkerülhetetlenül összehasonlítja a bérszintet, és egy olyan új növekedési modellre kényszeríti a válást, amely nem a alacsony bérekre támaszkodik. Peter Mihályi, a budapesti Corvinus Egyetem professzora pesszimistább nézetet mutatott a magyar munkaerő és gazdaság potenciáljára. A közelmúltban folytatott viták, különösen az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban, egy másik kérdést is kihangsúlyoztak: a hit, vagy akár a mítosz, hogy Magyarország jól képzett munkaereje versenyelőny, már nem igaz. A Magyarországon rendelkezésre álló munkaerő minősége nem elegendő a modern ipari munkákhoz, nem az oktatás vagy a szakirány szempontjából, hanem azért, mert nem alkalmas a modern gyári munkákra. Ez a kérdés a vendégmunkásokkal kapcsolatos viták során nyilvánvalóvá vált, és kiderült, hogy bár a távol-keleti munkavállalók alkalmazása drágább lehet, mint a magyar munkavállalóké, a munkavégzéshez való rendelkezésre állás szempontjából megbízhatóbbak, beleértve a hétvégi és az éjszakai műszakokat is. Ez megkérdőjelezi a magyar munkaerő versenyképességét mind külföldön, mind belföldön.