De 1986-ban egy olyan katasztrófa történt, amely örökre megjegyezte a város nevét. Valószínűleg nincs egyetlen ember a világon, aki ne ismerné a történetét, mégis vannak részletek, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság számára. A hibás végrehajtás és a titoktartás A csernobili erőmű a Szovjetunió egyik legnagyobb nukleáris létesítménye volt, amelyet arra terveztek, hogy az atombombákhoz szükséges fegyverminőségű plutóniumot is előállítson. Így a komplexum katonai célokat szolgált, bár nem volt szó róla. Az erőmű, amelyet eredetileg Lenin után neveztek el, kezdettől fogva számos hiányosságot mutatott. Például nem volt benne olyan beton kupolája, amely megakadályozhatta volna a radioaktív anyagok levegőbe jutását egy baleset esetén. Ezenkívül nem volt megfelelő biztonsági rendszere, és az automatizálás szintje kezdetleges volt. 1986. április 26-án reggel egy kísérletet végeztek, hogy megvizsgálják az áramkimaradás lehetséges következményeit. A robbanás azonban rosszul volt megtervezve és a biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával történt, ami a 4. reaktor irányításának elvesztéséhez és két későbbi robbanáshoz vezetett. A reaktorba épített mintegy 1700 tonna grafit 10 napig égett a robbanás után, hatalmas mennyiségű radioaktív gázt és izotópot bocsátva ki a légkörbe, amely Európa-szerte elterjedt. TILTATOLT RÉAKTÓR-KÉPÍTÉS A baleset érdekes aspektusa az, hogy az RBMK reaktortervezés, amit a csernobili erőműben használtak, az Egyesült Államokban a 40-es évek vége óta tiltott volt. Annak ellenére, hogy a szovjet vezetés tudatában volt ennek, a hidegháború körülményei miatt nem tudta, hogy a riválisuk arra a következtetésre jutott, hogy ez a típusú reaktor működése során instabil és robbanásveszélyes lehet. 1987-ben a balesetért felelős üzemvezetők 10 év börtönbüntetésre ítélték őket a hivatal visszaéléséért, hanyagságért és a biztonsági előírások megsértéséért. Ma a reaktor köré több százezer ember által épített jól ismert beton kupolát egy új acél szarkofág fedte le, amelyet 2016-ban fejeztek be, és amely 100 évig tart. A Pripiat pusztasága Bár Csernobil falunak középkori eredete van, a szomszédos Pripjat városnak nincs ilyen kiváló történelme. A közelben lévő erőmű dolgozóinak lakóhelyeként szolgált. A város tele volt karrierre törekvő fiatallal, és az átlagéletkoruk 25 év volt. A kommunista párt természetesen megpróbálta eltitkolni a balesetet, és először olyan sikeresen, hogy négy esküvőt tartottak Pripjatban azon a napon. Ennek ellenére a szemtanúk beszámolói elkezdtek pletykákat terjeszteni a katasztrófáról, de a város evakuálása csak a következő napon, április 27-én kezdődött. A nemzetközi felmerülő, Európa-szerte mérhető magas radioaktivitási szintekkel kapcsolatos vizsgálatokra válaszul a párt kénytelen volt hivatalos bejelentést tenni a májusi ünnepségek után. A Pripjatból evakuáltak nem vihették magukkal a háziállataikat vagy bármilyen értékes holmijukat, mert a radioaktív por mindenre elterjedhetett. A város 50 ezer lakosú lakosságát május 5-én teljesen kiürítették, míg a 30 kilométeres körzetben több mint 100 ezer embert kényszerítettek arra, hogy elhagyják otthonukat. A baleset közvetlen következményei között nem halt meg több mint ötven ember, akik mind a sugárzás okozta halálos mérgezésben haltak meg a vészhelyzet során. A baleset által az emberi életre gyakorolt közvetett globális hatás becslése azonban még mindig spekulatív.