Az elmúlt években mind a szakértők, mind a közvélemény egyre nagyobb aggodalommal figyelte a magyar vízkészletek csökkenését.

Egyre fontosabbá válik a vízvisszatartás, ami központi szerepet játszhat az ország jövőbeli vízellátásának biztosításában.

A XXI.

században, amikor a víz a nemzetek közötti erőforrás-harcok egyik legfontosabb elemévé válik, Magyarország számára különösen jelentős, hogy hosszú távú stratégiákat dolgozzon ki vízkészleteinek megóvására.

A klímaváltozás következtében a csapadékeloszlás egyre kiszámíthatatlanabbá válik, mely száraz, hosszantartó periódusokat eredményez, s ez óriási kihívást jelent a mezőgazdaság, valamint a mindennapi vízigények kielégítése szempontjából.

Hazánk vízellátottsági mutatói eltérően alakulhatnak az alkalmazott módszertantól függően: a csapadékon alapuló vagy az országon átfolyó vizeket figyelembe vevő számítások alapján.

A vízkészletek védelmekor elsődlegesen nem a közvetlen vízfelhasználás, mint például az ivóvíz, hanem az ipar és az öntözés területén jelentkező strukturális, finanszírozási problémák megoldását kell látni.

Az éghajlatváltozás azonban élezheti ezeket a gondokat, szélsőséges időjárási körülményeket teremtve, amelyekkel szemben az ország felkészültsége elengedhetetlen.

Erősödik a „víz–nap energia nexus”, vagyis az az összefüggés, amelyben a vízhiány és a megnövekedett napenergia-párolgás kockázati tényezőként vannak jelen.

Magyarország a csapadékból származó éves vízforgalmához viszonyítva jelenleg is kihasználhatná a lefolyó vizek több mint 8 köbkilométerét, ám efféle továbbhaladása a befogadó talajon keresztül gazdasági hajtóerővé alakítható.

Az ország területére érkező éves csapadék 56 köbkilométert tesz ki, amiből 48 köbkilométert elpárologtat az ország mezői, folyói és erdei.

Ehhez mérten, a napsugárzásból származó energiamennyiség összhatása elegendő volna 70 köbkilométer víz elpárologtatásához.

Ebből pedig következik, hogy a légköri vízpára és a felmelegedés együttese az ország vízforgalmának központi eleme, amelyet szabályozni, illetve optimalizálni kell.

Az ésszerű vízgazdálkodás stratégiailag kezelhetne ilyen komplex kihívásokat.

A fenntartható fejlődés érdekében kidolgozásra kerülő tervek a víz „pórázon tartását” célozzák oly módon, hogy az esők lehullott vizei nemcsak átfutnak, de újratöltik a talajvízkészleteket, csökkentve ezzel a felszín hőmérsékleti ingadozásait is.

Ennek eredménye egy globális mintakövetésen alapuló fenntarthatóbb, ellenállóbb rendszer.

Ahogy a klímaváltozás további nyomást gyakorol Magyarországra, a haza stratégiai vízgazdálkodásának átgondolt tervezése és megvalósítása elengedhetetlen lesz a jövő gazdasági, társadalmi, és környezeti fenntarthatóságához.