Az öregkor fogalma átalakuláson megy keresztül. Néhány évtizede még az ötvenes évei végén járó személyeket nagyrészt idősnek tekintették. Azonban a meghosszabbított életciklusok, a megnövekedett várható élettartam és az egészségre való nagyobb hangsúly miatt az ilyen személyeket ma gyakrabban középkorúaknak nevezik. Annak érdekében, hogy újradefiniálják, mi a korunkban az öregedés, német, amerikai és luxemburgi kutatók elemezték a több mint 14.000 résztvevő adatait, akik részt vettek az évtizedekig tartó német öregedési felmérésben. Az IFLScience szerint a résztvevők, akik 1911 és 1974 között születtek, különböző kérdésekre válaszoltak, amelyek közül az egyik arról szólt, hogy milyen korig tekinthető valaki idősnek. A kutatások azt mutatják, hogy az idős korról alkotott felfogás idővel megváltozott. Az 1911-ben született egyének úgy vélték, hogy az öregkor átlagosan 71 éves korában kezdődött, amikor 65 éves korában kérdezték. Ezzel szemben, amikor ugyanezt a kérdést tették fel azoknak, akik 1956-ban születtek, amikor elérték a 65-et, a küszöböt 74 éves korig igazították, ami három éves növekedést mutat. Fontos megjegyezni, hogy a nők általában két évvel később érik el az öregkor küszöbét, mint a férfiak. Más tényezők is befolyásolják az öregedés felfogását; a rosszabb egészségű vagy a magányt tapasztaló egyének hajlamosak arra, hogy korábban kezdődjenek az öregedés. A Psychology and Aging című folyóiratban megjelent tanulmány rámutat, hogy az egészségre való növekvő figyelem és a várható élettartam növekedése hozzájárul ahhoz, hogy a "öregnek" tekintett kor visszaszoruljon. A kutatók azonban figyelmeztetnek, hogy bár ez a tendencia figyelemre méltó, nem tarthat örökké. Az elmúlt években lassulott az öregedés küszöbének elmozdulása, ami arra utal, hogy a felfogás a kor kezdetéről potenciális fennállást mutat.