A Széchenyi-díjas jogász, a nemzetközi magánjog tudósa és a külügyminiszter volt tagja, aki nemrég nyolcvan éves lett, egy neki szentelt portrékiállításon azt vitatta meg, hogy Európa jelenleg a saját identitását keresi-e. Elismeri, hogy viták és megosztottságok léteznek, de ezeket "természetes jelenségnek" nevezte. Martonyi rámutatott, hogy az Európa építésének évtizedekig tartó folyamata magában foglalja az ellentmondásokat, amelyek szükségessé teszik "bizonyos alapvető fogalmak és kategóriák" folyamatos és ismételt tisztázását. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti kohézió és identitás alapvetően meghatározza az európai népek életét. Ezek nélkül az európai egység és identitás egyszerűen nem valósítható meg. Martonyi szerint Európa jelenleg megosztott ezen a kérdésen. A közép-európai országok azonban aktívan részt vesznek e folyamatok kialakításában, és "néha jobban érezzük az európai tartozás jelentőségét". A kereszténység és a zsidó-keresztény örökség helyzetét a kontinensen a nemzeti kohézióhoz hasonlóan tekintette. Ez az örökség talán a régiónk európai identitásának legfontosabb tényezője, amelyet nagyon fontosnak tartanak. Martonyi egyértelműen kijelentette, hogy nem fog kialakulni olyan európai egység, integráció vagy identitás, amely a nemzeti identitást félre fogja tenni. A magyar nemzet számára ugyanolyan fontosnak tartja a magyar nemzeti politikában, hogy az államhatárokon átnyúló szellemi, intellektuális, történelmi és kulturális közösséget alkotjon, hangsúlyozva a tartozás érzetének lényegét. Az Orbán első és második kormány idején külügyminiszterként töltött időről szólva elmondta, hogy miután 1991-ben József Antall felkérte, hogy a külügyminisztérium államtitkárává váljon, nem lepte meg, hogy 1998-ban a jelenlegi miniszterelnök meghívta a minisztérium vezetésére. Az 1998 és 2002 közötti első miniszteri ciklusát a nemzeti politika támadó időszakának nevezte. 2010 és 2014 között a védelmi feladatokra is figyelmet kellett fordítani, mivel "a magyarság ellen már megkezdődött a különböző kritika"; "a magyar nézőpontok magyarázása, megvilágítása és védelme fontos feladat volt". Bár nem volt diplomáciai háttere, amikor először külügyi megbízatásokat kapott a kilencvenes évek elején, a világpolitikára nagy figyelmet fordított, és gyerekkora óta követte a nyugati sajtót. Gyerekkori életéről szólva elmondta, hogy milyen mélyen befolyásolta őt apja, aki a korának tiszteletre méltó jogi szakértője volt. "Világnézetet adott nekem, elmagyarázta a globális politikai helyzetet, a nemzetközi kontextust, de Magyarország történelmét és politikai változásait is" - mondta Martonyi, hozzátéve, hogy apjától tanulta meg a különbséget a demokrácia és a diktatúra között, valamint a nyugati világ és Európa jelentőségét. A család fontosságáról kiemelte, hogy vannak nagyon fontos, alapvető elvek az életben, amelyek változatlanok maradnak: "A lényeg a család, mert minden erre épül". Úgy vélte, hogy ha az emberek megtapasztalják a családhoz való tartozás érzését, akkor további közösségeket is fel lehet építeni, mivel véleményében "a nemzethez való tartozás érzése elválaszthatatlan a családhoz való tartozás érzésétől".