A "Nyári éjszaka álma" című filmben a Titania szerepét játszva a Várszínházban Csomor részt vett egy akrobatikus jelenetben. A fő monológja előtt négy méter magasból kellett ugornia, egy nagy ugrást végeznie, és a leszállás után folytatni a monológját. Csomor legyőzte félelmét, és egy jó ideig sikeresen megbirkózott a kihívással, amíg el nem jött a végzetes nap. A TORNÁZÁS A jelenet, amely egy cirkuszi előadáshoz méltó, arra késztette a rendezőt és a színház vezetését, hogy felvegyenek egy képzett akrobatát a cirkuszból, hogy Csomort a ugrás és a szomert gyakorlásában tanítsa. A jelenetet többször is gyakoroltuk, és már sok előadásban szerepeltem benne. Minden egyes menet előtt mindig megnéztem, hogy a matrac, amire leszállok, jó állapotban van-e. Az incidens napján a matrac túl keménynek tűnt, amit azonnal jelentettem a színpadon. "Sanyi, a matrac túl kemény" - mondtam, erre ő így válaszolt: "Kis csillag, még csak hat óra van, és a műsor hétkor kezdődik". A matrac túlfújva van, mert szivárog, de egy kicsit lecsap majd hétre, és akkor már jó lesz. - Nos, hétre nem deflációzott, és a túl kemény matracra való leszállás olyan volt, mintha betonra ugrott volna. Összeestem, a térdkötőm szakadt meg, kínzó fájdalmak voltak, és egy szirénás mentőautó sietett a kórházba. Egy évig nem tudott dolgozni Csomor műtétet kellett végeznie, amit egy évnyi rehabilitáció követett, amely alatt nem tudott dolgozni. A kollégáim átvették a színházi szerepeimet, és nyilvánvalóan nem tudtam új darabokra próbálni. Akkoriban a Barátok közt című sorozatban is szerepeltem, és hetekig, ha nem hónapokig nem tudtam forgatni. Később, amikor segítséggel tudtam járni és sántítok, visszatértem a munkába. A színészek és a producerek a falhoz kellett szorítanának, vagy leülnének, hogy tovább lehessen forgatni. Hálás vagyok nekik az önzetlen segítségükért, együttérzésükért és támogatásukért ebben az időszakban. Az ilyen balesetek nem történhetnek meg. Csomor teljes felépülése egy évig tartott, amely alatt jelentős pénzügyi veszteségeket szenvedett, de a színház nem volt hajlandó elismerni a felelősségét. Csilla Csomor nem szabad akaratából vagy szórakozásból ugrott, ez volt a munkája, bele volt írva a szerepébe. Természetesen bepereltem a színházat, de egy fillért sem kártalanítottak, hanem a színház biztosítása fedezte a kiadásaimat a számlák alapján. A színház biztosított, de a színészek nem. A balesetem huszonnégy éve történt, és a biztosítás 800.000 forintot fizetett. Rehabilitáció, taxik, orvosi kezelés, aminek a pénze gyorsan elfogyott. De visszatérve a Nemzeti Színházban történt közelmúltbeli balesetekre, amelyekben Szász Juli és Horváth Lajos Ottó színészek vettek részt, a színház igazgatója, Vidnyánszky Attila kijelentette, hogy a színház veszélyes tevékenység. Ez nem valami, amit ő talált fel, ez egy ősi bölcsesség, amit minden színész ismer. Ha azonban egy szereplő jelzi, hogy valami nincs rendben, különösen a velejáró veszélyeket figyelembe véve, még nagyobb figyelmet kell fordítani a részletekre. Egyszerűen fogalmazva, olyan balesetek, mint ami velem, több kollégámmal és most Szász Juli és Horváth Lajos Ottóval történt, soha többé nem fordulhatnak elő.