A napkitörések gyakori jelenségek, különösen most, amikor a Nap a aktivitási ciklusának csúcsára ér. A Schwabe-ciklus, vagyis a Napciklus ezen fázisa alatt, ahogy azt köztudottan ismerik, a napfoltok és a koronás tömegkibocsátások gyakoriak, ami a legjobb esetben látványos aurorákat hoz létre, de a legrosszabb esetben, kommunikációs rendszereket is megzavarhat. Az amerikai Nemzeti Időjárás Szolgálat szerint a napfoltok olyan területek, ahol a mágneses mező körülbelül 2500-szor erősebb, mint a Földön, és sokkal magasabb értékeket mutat, mint bárhol máshol a Napon. Ennek köszönhetően a mágneses nyomás növekszik, míg a légköri nyomás csökken, ami viszont csökkenti a terület hőmérsékletét a környezetéhez képest. A erős mágneses mező azonban megakadályozza, hogy forró gáz emelkedjen a magból. Ez a folyamat nagy robbanásokhoz vezet a Nap felszínén. Ritka, hogy több robbanás is egyszerre történjen - az ilyen eseményeket szimpátiás napkitörésnek nevezzük. A kutatók hosszú ideig úgy gondolták, hogy ezek a szinkron robbanások csupán véletlenek, de egy statisztikai elemzés 2002-ben kimutatta, hogy nem így van: mágneses hurkok kapcsolják össze ezeket az eseményeket. Rendkívül ritka, hogy egyszerre több mint két ilyen robbanás történjen, ezeket szuperszimpatikus napenergia-kitöréseknek nevezzük. A NASA műholdja rögzített egy ilyen eseményt, ami összesen három plusz egy régiót érint. Az esemény részecskéi pénteken érkeztek a Földre, de nem jelentettek jelentős zavarokat.