Újra megnézzük a mitológiából a Mátrixig terjedő számos baljóslatos jóslatot. Egy kétlábú fémszerkezet naponta háromszor körbejárja Kréta partjait, és a közelgő embereket a kövek jégesőjével tartja távol, és megégeti azokat, akik megpróbálnak betörni. Ha az olvasók gyanakodnak, hogy sem a Frontex (az EU határőre), sem a görög rendőrség nem alkalmaz ilyen primitív és brutális taktikát a migránsok ellen, akkor a gyanakodásuk megalapozott. Talos egy bikafejű, bronzból készült óriás, a görög mitológiából származik, és Minos király védelmezőjeként szolgált. Ez az autonóm fegyver, amely képes az ellenségeket emberi parancsok nélkül felderíteni, azt jelenti, hogy ami ma a mesterséges intelligencia vagy a robotika kategóriájába tartozik, már rég megjelent az emberi képzeletben. Nem meglepő, hogy a legismertebb korai szimuláció, a Török, egy sakkozó automata, amit Wolfgang von Kempelen 1769-ben alkott, nem okozott sok meglepetést; évszázadokkal a Deep Blue 1997-es világbajnoki győzelme előtt, az emberek elképzelhetőnek tartották, hogy egy intelligens gép kihívást jelentene egy embernek a játékban. Később azonban kiderült, hogy ez csak egy trükk volt. A készülék emlékezetes marad, mert feltételezve, hogy a leírások pontosak, egy mechanikai teljesítmény volt, amely lehetővé tette, hogy egy kis méretű ember rejtve és tükörökkel álcázva mozgassa a török kezét és jelentős lépéseket tegyen. Visszatekintve, a mesterséges intelligencia, a robotok vagy az androidok címkéjét számos klasszikusra lehet alkalmazni, nem is beszélve a múlt század könyveiről és filmjeiről, amelyek nemcsak fantasztikus, hanem többé-kevésbé tudományos is. Bár nem kimerítő, azt mutatja, hogy akik először fogadták fel az AI előfutárainak ötletét, mélyen belemerültek a most különösen kiemelkedő kérdésbe, hogy egy független gondolkodásra képes gép szolgálja-e vagy uralja-e az embereket. Nézzük meg először a korai példákat!