Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy tömegesen észak-koreai katonák lépjenek fel egy európai csatamezőn – ahogy azt egy ukrán parancsnok megjegyezte a múlt hónapban.

Ma azonban körülbelül 10,000 főt gondolnak harcban Oroszország mellett, és egy amerikai hivatalnok kedden arról számolt be, hogy 'több százan' haltak már meg Oroszország Kurszk régiójában.

Észak-Korea, mely a világ egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik (több mint 1,25 millió fő egy mindössze 26 milliós országban), eddig kevéssé tűnt résztvevőnek a nagyobb katonai konfliktusokban a koreai háború 1953-as befejezése óta.

Ugyan jelentős nukleáris és rakétás elérésük van, fegyverzetük jelentős részét elavulnak tartják, bár ez nem akadályozta meg abban, hogy akár 5,5 milliárd dollár értékű fegyverzetet és lőszert szállítson Oroszországnak.

Belső környezetében a katonák jelentős időt töltenek élelem és alapvető ellátmányok (például üzemanyag) megszerzésével.

A küldött erők között úgy vélik, elit csapatok is vannak, akik kiképzett behatolási, szabotázs és merénylet küldetésekben – mindenesetre gyakorlottabbak, mint a tapasztalatlan orosz sorkatonák, bár a nyelvi és kulturális különbségek problémákat okozhatnak.

Moszkva valószínűleg észak-koreaiakat még inkább lecserélhetőknek tekinti, hiszen otthon semmilyen politikai költséggel nem számol.

De a számítás aligha különbözik Észak-Korea számára.

A halálos áldozatok számát nem közlik az állami médiában, és kevés család merne panaszkodni.

A kétségbeejtő szegénység közepette minden juttatás vagy státuszemelés jelentős változást hozhat a gyászolók életében.

A még harcolók fizetése ($2000 katonánként havonta, ahogyan azt dél-koreai hírszerzés informálta) szinte teljes egészében a rezsim zsebébe kerül, amely emellett régóta áhított olaj- és gabonaszállítmányokat üdvözöl.

Az oroszokkal kötött megállapodás híre jelentős technológiai átadástól való félelmeket váltott ki, ami továbbra is a legnagyobb aggodalom forrása.

De Észak-Korea valószínűleg inkább jutalomként, nem pedig költségként tekint a csapatok jelenlétére és azok harci részvételére – katonai tapasztalatszerzést és modernabb fegyverzetet kapva.

A dél-koreai hivatalnokok úgy hiszik, hogy észak-koreai rakétákat tesztelnek nyugati fegyverekkel szemben.

Mindez növeli az esélyét, hogy észak-koreaiak nemzetközi konfliktusokban is harcoljanak, fokozva a további destabilizációval kapcsolatos félelmeket Ázsiában.

Kína nem lesz elragadtatva.

Már így is feszült viszonya van az általa hosszú ideje támogatott országgal.

Most Vlagyimir Putyin növelte Észak-Korea alkupozícióit a fő patrónusával szemben.

Moszkva és Phenjan kölcsönös védelmi és együttműködési szerződést írt alá ezen a nyáron, nemcsak a közvetlen szükségletek, hanem az alapvető meggyőződésék alapján, miszerint az USA összekapcsolja a NATO-t és a kelet-ázsiai szövetségeket.

Ez viszont közelebb hozhatja Dél-Koreát a NATO-hoz és Japánhoz, bár Szöul politikai válsága bonyolítja a dolgokat.

Észak-Korea számára azonban egy újabb aggodalom az lehetne, hogy ezer katonája olyan életmódot ismerhet meg, amely – még Kurszkban vagy az ukrajnai elpusztított területeken is – meglepően kényelmesnek tűnhet az otthoni borzalmas körülményekhez képest.

Ukrán források azt állítják, hogy már vannak észak-koreai dezertőrök.

A különleges erők átlag feletti körülményekkel bírnak és politikai megbízhatóság szempontjából átvilágítva vannak.

De valószínűleg ezer katona visszatér majd otthonába és megosztja az élményeit, ha csak a legszűkebb családi körben is, egy olyan rendszerben, amely hosszú ideje a lakosság elzárására és megfélemlítésére épít.